Elhunyt Bacsó István, a női válogatott korábbi szövetségi kapitánya

A Tanár úr 1934. március 30-án született Edelényben. A Tatai Postás (1952), a Kiskunfélegyházi Vasas (1952), majd a Vasas Láng-gépgyár SK (1953–1959) futballistája volt, végül játszott a Statisztika Petőfiben (1962) is. 1957-ben szerzett diplomát a Testnevelési Főiskolán, 1964-től oktatott egykori Alma materében, tanársegédként visszakerült a játéktanszékre. A hatvanas években – főiskolai munkája mellett – dolgozott a KSI-ben, illetve segédkezett az élvonalbeli csapatok NB I-es felkészítésében is. 1974 és 1977 között a Bp. Honvéd, 1977–1978-ban a Vasas pályaedzője volt, majd Kovács Ferenc kapitánysága idején az A-válogatottnál segített. 1980 és 1982 között újra a Vasasnál tevékenykedett, majd Mészöly Kálmán első kapitányi korszakában, a spanyolországi vb után újra pályaedzőként dolgozott a válogatottnál. Egy évet eltöltött utána Dubajban, majd 1984–1985-ben dolgozott először vezetőedzőként az NB I-ben (Tatabányai Bányász), majd a III. Kerületi TTVE edzője volt (1986–1987). Újabb pályaedzői feladatok következtek, az utánpótlás-válogatottnál (1987), az A-válogatottnál (1987–1988), a BVSC-nél (1992).

A női válogatottat 1997. június 7. és 2004. november 13. között vezette, 43 mérkőzésen. Kapitányi korszaka utolsó szakaszában segítői Mester Kata Olympia és Markó Edina voltak. Bacsó István hét éven keresztül dirigálta a női válogatottat, ez, ha a mérkőzések számát tekintve nem is, az időtartamot nézve rekord. A mérkőzések eredményei, a mérleg alapján is nagyon sikeres volt a működése, hiszen 1998-ban, 1999-ben és 2001-ben is veretlen maradt a csapata. (Másképpen: 1998 elejétől 2002. augusztus 24-ig, 26 mérkőzéséből mindössze a hollandok elleni két Eb-pótselejtezőt veszítette el.) Ez nagyszerű teljesítménynek számított annak ellenére is, hogy a csapat ebben a periódusban nem játszott az európai élmezőnybe tartozó riválissal.

Bacsó István temetése október 17-én, pénteken 13 órakor lesz a diósdi temetőben.