Elbúcsúztatták Fenyvesi Mátét
A Szent István Bazilikában kísérték utolsó útjára dr. Fenyvesi Mátét, a Ferencváros és a magyar válogatott legendás labdarúgóját.
Fenyvesi Máté, korábbi 76-szoros válogatott balszélső, a Ferencváros 1965-ös VVK-győztes csapatának legendás labdarúgója február 17-én, 88 éves korában hunyt el. Búcsúztatását ma tartották a Szent István Bazilikában, ahol Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök celebrált gyászmisét, majd Berzi Sándor MLSZ-alelnök és Kubatov Gábor a Ferencváros elnöke mondott búcsúbeszédet.
A Magyar Labdarúgó Szövetséget Berzi Sándor mellett Vági Márton főtitkár és Sipos Jenő szóvivő képviselte a búcsúztatáson, amelyen részt vettek Fenyvesi Máté egykori csapattársai, barátai, a Fradi-család tagjai is. Fenyvesi Mátét a Magyar Labdarúgó Szövetség és a Ferencváros saját halottjaként búcsúztatták el.
Fenyvesi Máté Jánoshalmán született, a helyi csapatban kezdett játszani, 1951-ben Kecskemétre igazolt. Már ott Kinizsi-játékos lett, hiszen Kecskeméti Kinizsinek hívták új alakulatát. Még jóval a huszadik születésnapja előtt élete klubjába, az akkor még Budapesti Kinizsinek nevezett ferencvárosi együttesbe igazolt. 1953. február 22-én, a Vasas Ganz Vagon elleni Magyar Népköztársasági Kupa-mérkőzésen mutatkozott be az első csapatban. A nagyszerű kvalitású és rendkívül szorgalmas balszélső szinte villámkarriert futott be: másfél évvel később, 1954. szeptember 19-én már az Aranycsapatban játszhatott, az elveszített berni világbajnoki döntő utáni első találkozón.
Alapember lett a Kinizsiben, majd a névváltozás után a Ferencvárosi Torna Clubban is. A zöld-fehérekkel 1958-ban megnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát, majd közel a harminchoz, 1963 tavaszán végre bajnoki címet is ünnepelhetett. A bajnoki cím sorsa Salgótarjánban dőlt el, a Fradi 2-1-re nyert a vereséggel az élvonaltól elbúcsúzó bányászcsapat ellen. Fenyvesi II József szerezte az egyenlítő, majd Fenyvesi Máté doktor a győztes találatot. Két testvér!
1963 őszén, a félidényes bajnokságban „csak” meg kellett volna nyerni az utolsó, a dorogi mérkőzést az ismétléshez. A zöld-fehérek már az előző fordulóban révbe érhettek volna, de kikaptak Szegeden, viszont még maradt javítási lehetőségük. Csupán el kellett volna hozniuk egy pontot Dorogról, ám a 86. percben Szuromi Antal „talált” egy gólt, s ezzel a ferencvárosiak nyakából átemelte az aranyérmeket a győriekébe. 1964-ben aztán a franzstadtiak visszavették a bajnoki címet, három ponttal maguk mögé utasítva a Honvédot, s héttel a harmadik helyezett Tatabányát. Még Fenyvesi II játszott többnyire jobbszélsőt, de mellette már összeállt a Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi csatársor.
A Fradi nemcsak a hazai porondon tündökölt, hanem a nemzetközi kupákban is.
Az 1964–1965-ös nagy menetelés során a Ferencváros a Spartak Brno (2:0, 0:1), a Wiener SC (0:1, 2:1, 2:0), az AS Roma (2:1, 1:0), az Athletic Bilbao (1:0, 1:2, 3:0) és a Manchester United (2:3, 1:0, 2:1) legyőzésével - mint az eredmények is mutatják, óriási csatákat vívva – került a VVK-döntőbe. Eredetileg két mérkőzésen dőlt volna el a Juventus ellen a kupa sorsa, ám a magyar fél lemondott a hazai találkozóról, vállalva, hogy egyetlen meccs döntsön, az is Torinóban. Jó döntés volt belemenni abba, hogy csak egy mérkőzésen dőljön el a kupa sorsa. Hiszen a 90 perc során egyetlen gól született, azt pedig Fenyvesi Máté fejelte! Mindmáig ez az egyetlen magyar győzelem az európai labdarúgókupák 1955 óta íródó történetében.
A közben állatorvosi diplomát szerzett Fenyvesi Máté négy bajnoki címet nyert. 1969-ig játszott klubjában, utolsó bajnoki mérkőzése az 1968-as, megnyert bajnoki idény utolsó, a Győr elleni találkozója volt. Tényleges utolsó meccsét Bécsben, 1969. augusztus 14-én, a Vienna ellen játszotta. A válogatott tagjaként részt vett három világbajnokságon (1958, 1962, 1966, utóbbin nem lépett pályára), tagja volt az 1964-es kontinensbajnokságon bronzérmet szerzett csapatnak is. Az angliai torna előtti utolsó felkészülési mérkőzésen, június 5-én, Svájc ellen játszott hetvenhatodik alkalommal, mint kiderült, utoljára. A visszavonulása után elsősorban szakmájában, állatorvosként dolgozott, 1998 és 2006 között két ciklusban parlamenti képviselőként is tevékenykedett.