Dárdai bombagólt lőtt Angliának

Az 1909-es FIFA-kongresszus első munkanapján, délután öt órakor befejezték a küldöttek az első napi tanácskozást, majd, akárcsak egy nappal korábban, ismét a Millenárisra voltak hivatalosak. Ezúttal a legjobbakból álló magyar csapat lépett pályára, a hagyományos rivális, az osztrák csapat ellen. A csepergő eső ellenére 11 000 néző látta a találkozót, illetve azt, hogy Borbás Gáspár doktor már a második percben megszerzi a vezetést. A Bihari – Rumbold, Szendrő – Bíró, Bródy S., Vágó – Sebestyén, Kertész II, Koródy, Schlosser, Borbás tizenegy azonban nem tudta hasonlóan jól folytatni a meccset, sőt, végül a döntetlennek is örülhetett, miután a vendégek Schrenk egyenlítő gólja után tartották az eredményt.

Hat évvel később ismét az osztrákok csapat volt az ellenfél – a háború alatti években kivételeket jelentettek más országok elleni találkozók –, rossz előjelek után. Négy héttel korábban a magyarok 5:2-es vereséget szenvedtek a Hungária úton, igaz, nélkülözni voltak kénytelenek a katonai szolgálatukat töltő ászokat, Payer Imrét, Bodnár Sándort, Hlavay Györgyöt, Blum Zoltánt és Weisz Ferencet. A nagy ötös Bécsben, a WAC-pályán sem tudott pályára lépni, távollétükben Minde Frigyes kapitány két újonc fedezet, Vanicsek-Vancsai József és Konrád I Jenő beállítása mellett döntött. A debütánsok jól szűrték meg az osztrák támadásokat, de a csapat igazi ereje a Tóth Potya István, Kertész II Vilmos, Pataki Mihály és Schlosser Imre, Borbás Gáspár alkotta csatársor volt. A csúcsformában lévő Slózi és a már 12 éve válogatott balszélső lőtte a gólokat az 5. és a 22. percben, a nagyhírű bécsi balösszekötő, Swatosch csak a 80. percben szépített. Jól működött a Knapp Miksa – Révész Béla és Csűdör Ferenc alkotta MTK-s védelem is.

Nagyon hosszú évtizedek után, 2006-ban játszott ismét a magyar csapat május 30-án hivatalos A-válogatott mérkőzést. Az ellenfél a németországi világbajnokságra készülő angol válogatott volt. A találkozó előtt a brit lapok a legtöbbet a mindössze második mérkőzésén hivatalban lévő szövetségi kapitánnyal, Bozsik Péterrel foglalkoztak, megemlítve, hogy édesapja, a 101-szeres válogatott Bozsik József hajdanán egyik főszereplője volt az Évszázad mérkőzésének, a londoni 6:3-nak. Akkor a magyar, ezúttal – a manchesteri Old Traffordon – az angol csapat győzött. Az első félidő nem hozott gólt, majd a második első tíz perce hármat is: Steven Gerrard és John Terry egy-egy találata után Dárdai Pál elképesztően nagy gólt rúgott Paul Robinsonnak. Hiába kezdtünk el reménykedni a döntetlenben, a háromoroszlánosok az éppen Gerrard helyére beállt Peter Crouch góljával a 84. percben eldöntötték a meccset. Crouch pedig utána bemutatta a robottáncot… Bozsik Péter csapatának összeállítása jelzi, a kapitány a védősorban a bajnok Debrecen játékosaira, egyébként meg főleg a légiósokra épített:

Király (Crystal Palace) – Fehér Cs. (Willem II), Éger (Debrecen), Komlósi (Debrecen) helyette Vanczák (Újpest) a 9. percben, Halmosi P. (Debrecen) – Molnár B. (ZTE, 11/0) helyette Vadócz (Auxerre) a 83. percben – Gera (West Bromwich Albion), Tóth B. (Malatyaspor) helyette Torghelle (Panathinaikosz) a 62. percben, Dárdai (Hertha BSC), Huszti (FC Metz) – Szabics (1. FC Köln) helyette Polonkai (REAC, 3/0) a 73. percben. Az angoloknál a még nagyon fiatal Theo Walcott kivételével szinte csak világsztár játszott: Robinson – G. Neville (Hargreaves, 46. p.), R. Ferdinand, Terry (Campbell, 76.  p.), A. Cole – Carragher – Beckham, Lampard, Gerrard (Crouch, 65. p.), J. Cole –  Owen (Walcott, 65. p.)