Buenos Aires, Irapuato...

1904-ben a magyar válogatott a legerősebb összeállításában állt ki az osztrákok ellen (Holits – Nagy, Berán – Gorszky, Kiss Gy., Ordódy – Niessner, Koch, Pokorny, Vincze, Borbás), akik ellenben a Vienna és Cricketer, a legerősebb két klub játékosai nélkül, ráadásul mindössze tízen érkeztek. Így aztán egy kölcsönjátékos játszott náluk válogatott mérkőzésen, az MTK-s Herquiett – válogatott találkozón. A bécsiek egyébként Hoffmann néven írták be a jegyzőkönyvbe. A simán, 3:0-ra megnyert mérkőzésen Pokorny József, Koch Nándor és Borbás Gáspár lőtte a gólokat.

1918-ban is az osztrákok ellen játszott a magyar válogatott ezen a napon. Az első világháború közepette szinte állandó ellenféllé vált az ősi rivális, sőt 1914 ősze és 1920 májusa között 23 mérkőzéséből 22-szer az osztrákokkal meccselt a magyar csapat. Fehéry Ákos a Zsák – Feldmann, Fogl II – Kertész II, Ging, Orth – Nemes, Konrád II, Schaffer, Schlosser, P. Szabó összeállítás mellett döntött, s jól tette. A jól játszó magyar csapat 2-0-ra nyert, Schlosser Imre és Schaffer Alfréd egy-egy góljával.

Negyvenöt év után játszott ismét június másodikán a magyar csapat. Akkor Prágában, a mumussá előlépett csehszlovákok ellen. Az 1956-os, Népstadionbeli 2:4, majd a chilei 0:1 után a döntetlen sem számított rossz eredménynek – igaz, a közvélemény egyáltalán nem tartotta a mi csapatunkat gyengébbnek, sőt… Az Ilku – Mátrai, Mészöly, Sárosi – Nagy I., Nógrádi – Bene, Rákosi, Machos, Tichy, Fenyvesi tizenegy közel állt a győzelemhez is a világbajnoki ezüstérmes ellen, miután Scherer gólja után Tichy Lajos és Machos Ferenc egy-egy góljával fordított. Ám Kvasnák a 80. percben döntetlenre mentette a csehszlovákoknak a meccset. Növelte a döntetlen értékét, hogy Szentmihályi Antal, Solymosi Ernő, Sipos Ferenc, Sándor Károly, Göröcs János és Albert Flórián is hiányzott a magyar tizenegyből.

A következő nagy dátum 1978. június 2., az argentínai Mundial nyitánya, a házigazdák elleni találkozó napja. Már a sorsolás pillanatában lehetett tudni, a magyar csapatnak nagyon nehéz dolga lesz ezen a világbajnokságon. A rendező Argentína, s két nagyon erős európai válogatott, Olaszország és Franciaország társaságában a legerősebb kvartettbe került. Mi lehet még ennél rosszabb? A házigazdák ellen játszani azok első mérkőzésén… A dél-amerikai ország válogatottjával 1976-ban és 1977-ben is találkozott egyébként a magyar csapat, Budapesten 2-0-ra nyert, majd Buenos Airesben 5-1-re kikapott, ez utóbbi találkozón mutatkozott be Diego Maradona a selecciónban. Az 1977 februári súlyos vereség miatt a játékosok tartottak az argentinoktól, s nem javította a hangulatot a felkészülést lezáró, angliai vereség (1-4 a Wembleyben), valamint az azt követő, Fazekas feleségének és Törőcsik barátnőjének lopási ügyével kapcsolatos belviszály sem. Ráadásul Herzogenaurachban, a tunéziaiak elleni műfüves edzőmeccsen megsérült Várady Béla is, így a legjobbnak vélt csatártrióból csak Törőcsik játszott.

Jól kezdődött a mérkőzés, a Gujdár – Török P. (Martos, 46. p.),  Kocsis I., Kereki,  Tóth J. – Csapó, Nyilasi, Pintér, Zombori – Törőcsik, Nagy L. összetételű magyar csapat a 10. percben vezetést szerzett Csapó Károly góljával. A jobb oldalon Török vezette fel a labdát, s Nyilasihoz játszott. Átadását Törőcsik kapta, aki jobbal balra ívelt. A balösszekötő helyén álló Nagy fejjel tovább csúsztatta az akciót kísérő Zombori elé. A középpályás ballal, nehéz szögből rálőtte, Fillol a kapu közepére tartó labdát csak kiütni tudta, pontosan Csapó elé, aki mintegy 8 méterről, egyből a kapu bal oldalába lőtt.

Az argentinok négy perccel később Leopoldo Jacinto Luque góljával kiegyenlítettek, de egészen a hajráig élt a remény, sikerül döntetlent kiharcolni. Daniel Bertoni kihasználta a 83. percben a magyar védők bizonytalanságát, s belőtte a második argentin gólt. Az utolsó percekben az ítéleteiben végig elfogult portugál bíró, Garrido kiállította előbb Törőcsik Andrást, majd Nyilasi Tibort. Az argentinok később a világbajnoki címig meneteltek, a magyar válogatott viszont elveszítette két további csoportmeccsét, egyaránt 3-1-re kikapott az olaszoktól és a franciáktól is és kiesett.

Nyolc évvel később, a mexikói világbajnokságon ugyancsak június második napján játszotta bemutatkozó mérkőzését a torna előtt Európa legjobbjai között emlegetett, márciusban a brazilokat 3-0-ra legyőző magyar csapat. Az eredmény mindenki előtt ismert, a szovjet válogatott 6-0-ra győzött a Disztl P. – Sallai, Róth (Burcsa), Garaba, Kardos, Péter (Dajka) – Nagy A., Détári, Bognár Gy. – Kiprich, Esterházy összeállítású magyar válogatottat. A miértre azóta sem bukkant rá senki. Hegyi Iván, aki a helyszínen látta a mérkőzést, így írt a Királyok, Hercegek, Grófok című könyvben: 'Honfitársaink már a bemelegítésnél megdöbbenve tapasztalták, hogy nehezükre esik a mozgás, ám a játékosok nem merték elmondani egymásnak, mit éreznek, nehogy megijesszék a másikat. Máig nem tudják, mi történt velük, de Garaba hómezőt látott maga előtt, míg Péter Zoltán időnként úgy ment a pályán (elnézést), akár egy gorilla: előrehajlott, kezei szinte a földet érték. A lelátóról szembe szökött, hogy a magyarok mindenre fáziskéséssel reagáltak: rendre tizedmásodperces 'spéttel' mozdultak vagy bámultak a labda után. A legkevésbé sem a szenzációhajhászás mondatja velem: az a meccs nem hasonlított futballmérkőzésre, a szovjet válogatott akár 20-0-ra is nyerhetett volna támolygó 'vetélytársával' szemben.

Persze a 6-0 is megrázó volt: ilyen különbségű vereséget vb-meccsen soha nem szenvedett a magyar együttes. Lobanovszkij könnyen beszélt, amikor  kijelentette: 'A magyaroknak már ma el kell felejteniük, ami itt, Irapuatóban történt', ám  a szovjet szakvezető nem is sejthette, hogy negyedszázad múltán sem tudja senki, valójában mi okozta a teljes fizikai összeomlást.

Négy évvel később már nem jutott ki a magyar csapat a Mondialéra, gyógyírnak kevés volt az egy vb-ellenfél elleni felkészülési mérkőzésen aratott győzelem. 1990. június 2-án Mészöly Kálmán Gáspár (Bodnár) – Mónos (Mészöly G.), Pintér, Disztl L., Garaba (Csík) – Máriási (Csucsánszky), Bognár Gy., Duró (Varga I.), Szalma – Kiprich (Fischer), Kovács K. összeállítású csapata remek rajtot produkálva már az első negyedóra végén 2-0-ra vezetett  Fáy utcában a kolumbiaiak ellen. Bognár György és Kovács Kálmán gólja után Freddy Rincon az első félóra végén szépített, de Kovács Kálmán újabb, a 60. percben elért gólja biztossá tette a győzelmet, 3-1. A vendégeknél játszott René Higuita és az 1997-ben Dél-Amerika legjobb játékosának választott Carlos Valderrama is.

Két, selejtezőbeli vereség maradt a végére. 2001-ben a bukaresti vb-selejtezőt 2-0-ra nyerték a románok. A magyar védelem nem bírt a két gólt is szerző Niculaéval, aki az 5. percben szerzett gyors találatát a második félidőben még eggyel megtoldotta. A magyar csapat a következő összeállításban játszott: Király – Fehér Cs., Sebők V., Mátyus – Pető T., Dárdai, Korsós Gy., Lisztes, Hamar (Dombi) – Sowunmi (Kabát)., Horváth F. (Korsós A.)

2007-ben Eb-selejtezőt játszott az akkor még címvédő görög csapattal, Iraklióban. Tulajdonképpen a papírforma érvényesült azzal, hogy Gekasz (16. perc) és Szeitaridisz (29. perc) egy-egy góljával nyertek a házigazdák. A magyar csapat összeállítása a következő volt: Végh – Csizmadia, Juhász, Balogh B., Bodor (Vanczák) – Vadócz (Szélesi), Tóth B. – Tőzsér, Hajnal – Priskin (Dzsudzsák), Gera. Dzsudzsák Balázs, aki akkor még a Debreceni VSC tagja volt, ezen a találkozón debütált a magyar válogatottban.