Budapest, Bukarest, Belgrád – Brüsszelért

1950. május 14-én a Sebes Gusztáv által irányított magyar válogatott 5:3-ra kikapott Bécsben az osztrákoktól. A bécsi Práterben 65 000 néző előtt háromszor is egyenlített (sorrendben Kocsis Sándor, Puskás Ferenc és Szilágyi Gyula révén), de aztán a második félidő második felében kapott még két gólt, s kikapott. Henni Géza védett, Balogh II Sándor, Lóránt Gyula és Lantos Mihály játszott a védelemben, a két gyerekkori barát, Bozsik József és Bányai Nándor a fedezetsorban, Budai II László, Kocsis Sándor, Szilágyi Gyula, Puskás Ferenc és Hidegkuti Nándor elöl. A második félidőben Bányait Nagymarosi Mihály váltotta. Az akkor az ÉDOSZ-ból beválogatott kapus többször is hibázott, nem ment jól a védőknek sem, az öt kapott gól hatására talán ember nem akadt a mérkőzés után, aki lefogadta volna, az 1954-es világbajnokságig egyetlen országos válogatott sem tudja már legyőzni a magyarokat. (Egy utóbb hivatalosnak minősített mérkőzésen Moszkva válogatottja volt a legyőző, 1952-ben.) Pedig így történt: e vereség után kezdődött az Aranycsapat világszerte megcsodált sorozata.

1972-ben Európa-bajnoki negyeddöntőt játszott ezen a napon a magyar válogatott Bukarestben. Akkoriban sorozatban játszotta a tétmérkőzéseket Illovszky Rudolf együttese, a románok elleni hazai 1-1 után 3-0-ra megverte a máltaiakat vb-selejtezőn, majd utazott a román fővárosba. Rudi bácsi a Géczi – Fábián, Páncsics, Bálint, Juhász P. – Juhász I., Kocsis L. (Kű, 66.), Szűcs - Szőke (Dunai II, 66.), Bene, Zámbó csapatot játszatta a mérkőzésen, ami egyben azt is jelentette, hogy a pesti találkozó egyetlen magyar gólját elérő Branikovits László kikerült az együttesből. Ugyancsak új erőnek számított a Vépi Pétert váltó Juhász Péter és a Fazekas László helyére a csapatba kerülő Szőke István. Utóbbival különösen nagyot húzott a kapitány: a Fradi jobbszélsője ugyanis már az ötödik percben bevette Raducanu kapuját. Nem kellett sokat várni az egyenlítésre, Nicolae Dobrin lövésével meg Géczi István nem tudott mit kezdeni. A 36. percben Kocsis Lajos ismét a magyarokat juttatta vezetéshez, akik nagyon közel álltak a találkozó hajrájában a belgiumi négyes döntőbe jutáshoz, ám Alexandru „Sandu” Neagu a 81. percben megmentette a románokat. Ma már 2-2 elég lenne a hazai 1-1 után a továbbjutáshoz, akkor azonban harmadik mérkőzést kellett játszani, három nappal később, Belgrádban. A négy bukaresti gólszerzőből három ott is a kapuba talált, csak Nicolae Dobrin neve hiányzott a névsorból. De nem nekünk... A 2-1-es győzelem ugyanis azt jelentette, hogy a magyar válogatott bejutott Európa legjobb négy csapata közé.

1985-ben a sikeres világbajnoki selejtezők lezárását jelentette a hollandok elleni találkozó a Népstadionban. Telt ház várta Mezey György csapatát, de alighanem még egyszer annyi ember szívesen kiment volna látni az április első napjaiban, a bécsi Hanappi Stadionban a világbajnoki részévételét már bebiztosító magyar legénységet. A kapitány nem változtatott az osztrák fővárosban győztes névsorán, ismét Disztl Péter, Sallai Sándor, Róth Antal, Garaba Imre, Péter Zoltán, Kardos József, Nagy Antal, Détári Lajos, Kiprich József, Nyilasi Tibor és Esterházy Márton kezdett, igaz, a kinti meccsel ellentétben most cserélt kettőt a második félidőben, Varga József és Mészáros Ferenc is játszott. A 74 000 néző gólfesztiválra vágyott, de a magyar csapat rossz napot fogott ki, vagy éppen Hans van Breukelen, az 1988-as Európa-bajnokság egyik hőse védett ihletett formában. A hollandok 1-0-ra győztek Rob de Wit a 69. percben szerzett góljával, éktelen haragra gerjesztve a közönség egy részét. Ma már nem ez a vereség a lényeg, nem az, hogy a három évvel később már világsztárként ünnepelt Hans van Breukelen, Frank Rijkaard, Adri van Tiggelen, Ronald Koeman, Wim Kieft, Marco van Basten, s a régi motoros Simon Tahamata vezérletével nyerni tudott az 1988-ban Eb-aranyat nyerő Oranje. Sokkal inkább az: a magyar válogatott, a selejtezőben mutatott addigi százszázalékos teljesítményének köszönhetően, kijutott a mexikói világbajnokságra.