Az első vb-ről is vitáztak a legutóbbi budapesti FIFA-kongresszuson

'A nemzetközi labdarúgó szövetségnek, a már világhírűvé vált FIFA-nak a XIX. évi kongresszusát látja vendégül ezekben a napokban a magyar főváros. Ez nem az első FIFA-kongresszus Budapesten, mert 1909-ben már üdvözölhettük fővárosunk falai közt a FIFA delegátusait, azóta azonban sok víz folyt le a Dunán és nemcsak Budapest képe változott meg, hanem a FIFA összetétele is. Azóta valóságos világszövetséggé vált a FIFA, amelynek ma 47 nemzeti szövetség tagja és kereteibe zárja Izlandtól Chiléig és Japántól az Egyesült Államokig valamennyi országot, ahol már rendezett viszonyok között kergetik a kerek bőrlabdát' – vezette fel a tanácskozást a Nemzeti Sport 1930. június 6-i száma, amely már címében közölt két fontos információt: 'Ma délelőtt kezdődik a FIFA XIX. kongresszusa 26 nemzet 61 delegátusának részvételével'.

A kongresszuson a következő országok képviseltették magukat, természetesen a házigazda Magyarországon kívül: Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehszlovákia, Dánia, Egyiptom, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, Lengyelország, Portugália, Spanyolország, Svédország, Svájc, Egyesült Államok, Jugoszlávia, Románia, Törökország és Argentína. Az MLSZ-t Tibor Lajos, Zsarnóczay János, Kenyeres Árpád, Csányi József dr. és Fodor Henrik dr. képviselte. A rendezésben Kenyeres Árpádnak és a nemzetközi ügyekért felelős Fischer Mórnak jutott a legnagyobb feladat.

A megnyitót a Kereskedelmi és Iparkamara dísztermében tartották a kormányt Schwöder Erwin dr. államtitkár, a fővárost Ripka Ferenc dr. főpolgármester képviselte, mindketten beszédet mondtak.

A kongresszuson számos fontos és érdekes kérdést megtárgyaltak, néhány héttel az első, Uruguayban rendezett világbajnokság előtt. A FIFA nyilvánvalóan nem örült annak, hogy csak kevés európai ország vállalkozott a részvételre (másként: hogy több meghatározó ország is bojkottálta a tornát), ugyanakkor a közép-európai szövetségek elégedetlenek voltak a helyszínkijelölés gyakorlatával, s felvetették egy rajon-rendszer kialakítását. Ez az egyébként a nagy mai tornáktól idegen, de a kor fejlettségét, utazási lehetőségeit tekintve logikus idea alapján területi alapon játszották volna le a különböző kontinensek tornáit, s a győztesek találkoztak volna egy minitorna keretein belül. (Ha van is manapság ilyen torna, a Konföderációs Kupa, jó, hogy a világbajnokságok helyére soha nem lépett.)

Az első napon a korábbi kongresszusok légköréhez képest heves és indulatos vita szította a kedélyeket. Az osztrákok futballvezére, Hugo Meisl éles kirohanást intézett a főtitkári beszámoló után a FIFA vezérkara ellen, nagyobb körültekintést, nagyobb energiabefektetést követelve. Mondandójához csatlakozott az olasz Mauro, a német Bauwens dr., s nem meglepően az osztrák Eberstaler is. Végül elsimultak az ellentétek, s a résztvevők egyhangúlag elfogadták a főtitkári jelentést.

Sarkalatos kérdés volt az amatőrjátékosok csábítását megengedni kívánó amerikai javaslat, amelyet dr. Manning terjesztett elő. Ennek lényege az lett volna, hogy az amatőrjátékos elvileg szabad, bármikor mehet oda, ahova akar. A küldöttek 47:4 arányban leszavazták a javaslatot, arra gondolva, hogy romba döntené legtöbbjük futballját, ha (akkor még részben amatőr státuszú) legjobbjaik korlátozás nélkül mehetnének a nagy pénzt ígérő csábítókhoz, például az Egyesült Államokba. Végül a profik esetében is szabályozták a játékosvándorlást, egységes szöveget elfogadva.

A második napon a szabályváltozások kerültek fókuszba. E kérdésekben csak javaslatokig juthatott el a kongresszus, a szabályváltoztatások ugyanis már akkor is az úgynevezett International Board hatáskörébe tartoztak. Budapesten olyan kérdések kerültek előtérbe, mint a bedobás szabályainak módosítása, a tizenegyesrúgásokkal kapcsolatos finomítások (mennyit mozoghat a kapus a vonalon és előre), a nem tétmérkőzéseken a játékoscsere engedélyezése, valamint annak kimondása, hogy a játékvezető csak akkor vezetheti le a mérkőzést, ha a pálya minden pontjáról minden pontja belátható.

A kongresszuson sor került tisztújításra is. Jules Rimet lett ismét az elnök, míg egyik alelnöknek újra megválasztották a magyar Fischer Mórt. Politikai szempontból is érdekes bejelentések hangzottak el lekötött válogatott mérkőzésekről: megállapodott a német és a francia szövetség (az első világháború óta először aktuálissá vált) válogatott mérkőzés megrendezéséről. A rossz viszonyban lévő német és osztrák szövetség bejelentett egy, a békülést jelentő válogatott mérkőzést, amelyet az 1931-es berlini kongresszus idejére terveztek.

Ahogy 1909-ben, 1930-ban is szerepelt válogatott labdarúgó-mérkőzés a 'kísérő programban'. Május 8-án a magyar csapat könnyed játékkal, 6:2-re legyőzte az Üllői úton Hollandia csapatát. Az Aknai – Mándi, Fogl III – Lyka, Bukovi, Berkessy –Dömötör, Avar, Turay, Toldi, Kohut összeállítású tizenegy góljait Avar István (3), Turay József (2) és Toldi Géza lőtte.