Albert Flórián elkápráztatta az angol védőket

Az angolok A-válogatottja az 1954 óta először vizitált Magyarországon. Hat év akkor is nagy idő volt a nemzetközi futballban, a 7:1-es magyar győzelmet hozó találkozó szereplői közül egyedül Grosics Gyula lépett pályára 1960. május 22-én a Népstadionban. A lelkesedés nem csökkent-e, találkozóra is 90 000 néző váltott, vagy inkább a befogadóképesség véges mivolta miatt válthatott jegyet.

Baróti Lajos, miután Tichy Lajos nem sokkal korábban megsérült, két újoncot is avatott, a Pécsi Dózsa támadója, Dunai I János (a későbbi újpesti gólzsák, Dunai II Antal bátyja) és a Ferencváros balösszekötője, Rákosi Gyula először játszott a nemzeti tizenegyben. A kapitány a Grosics – Mátrai, Sipos, Dalnoki – Bundzsák, Kotász – Sándor, Göröcs, Albert, Dunai I, Rákosi tizenegy mellett döntött. Az angolok nem kevésbé erős alakulattal érkeztek, a Springett – Armfield, Swan, Wilson –  Robson, Flowers – Douglas, Haynes, Baker, Viollet, Charlton névsorból Springett, Armfield, Wilson, Flowers és Charlton 1966-ban világbajnok lett, igaz, Bobby Charlton akkor már nem a partvonal mellett szaladgált. A jobbfedezet, Bobby Robson (akkor a West Bromwich játékosa) később világhírű edzővé nőtte ki magát.

Nem az övé volt ellenben a Népstadionban a főszerep, hanem a 18 éves Albert Flóriáné, a Ferencváros csatáráé. A szikrázóan tehetséges centernek ez volt a hetedik mérkőzése az A-válogatottban, s ez után már hét gólnál tartott. Előbb az 51., majd a 76. percben vette be Ron Springett kapuját. Az elsőnél szemfülesen kihasználta az angol védők tétovázását, a másodiknál a fél védelemet, sőt a kapust is becsapta. A magyar válogatott 2:0-ra megverte az angolokat. Egyébként akadt még egy világhírű szereplője a találkozónak: az olasz Concetto Lo Bello a hatvanas évek egyik leghíresebb játékvezetője volt.

1976-ban játszott ismét május 22-én a magyar válogatott, a Népstadionban, az akkoriban már egyre szebb eredményeket elérő franciák ellen. A két hónappal korábban Kovács István utódaként kinevezett szövetségi kapitány, Michel Hidalgo a Larqué, Guillou, Platini középpályássoral kezdett, egyébként a tíz nappal korábban Palotai Károly játékvezetése mellett a BEK-döntőben szerepelt Saint-Etienne-ből hárman (Janvion, Larqué, Sarramagna) léptek pályára.

Baróti Lajos a Gujdár – Kereki (Török), Kerekes, Bálint, Lukács (Kántor) – Nyilasi (Nagy II), Pintér (Tóth A.), Csongrádi – Fazekas, Fekete, Magyar csapatot játszatta a mérkőzésen. A találkozó egyetlen gólját az első félidő hajrájában az Újpesti Dózsa csatára, Fekete László szerezte. Érdekes, hogy a mérkőzés végén már 367 perces góltalansági sorozat állt a magyar védelem mögött, a négy teljes mérkőzésből hárman Gujdár Sándor védett. Ez a legutóbbi győzelmünk a franciák ellen, azóta ötször kikapott a magyar válogatott.