A Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést vehette át Fazekas László

Fazekas László az elismerést felesége, Judit jelenlétében, Tóth Katalintól, Magyarország madridi nagykövetétől és Vidáts Réka malagai konzultól vehette át.

*

A népszerű, becenevén „Kapa” 1969-től külföldre szerződéséig részese volt a Dózsa minden nagy hazai és nemzetközi sikerének. kilencszer volt bajnok (1969, 1970 tavasz, 1970–1971, 1971–1972, 1972–1973, 1973–1974, 1974–1975, 1977–1978, 1978–1979). 1969-ben, 1970-ben és 1975-ben duplázott a lila-fehérekkel, akik az élvonal aranya mellé elhódították a Magyar Népköztársasági Kupát. Mindhárom döntőn játszott, az 1970-es, Komlói Bányász elleni 3:2-es sikerhez két találattal járult hozzá. 1967-ben, 1968-ban, 1976–1977-ben, 1979–1980-ban ezüstérmet, 1965-ben, 1975–1976-ban bronzérmet vehetett át az NB I-ben. Élvonalbeli pályafutása tizenhat idényéből mindössze egyben, 1966-ban nem végzett az első három között a Dózsával, a csapat akkor negyedik lett.

1975–1976-ban, 1977–1978-ban és 1979–1980-ban magyar gólkirály lett, utóbbi évadban a 36 találata ezüstcipőt (is) ért. Élete egyik legjobb mérkőzése után – 1976. május 15-én öt gólt szerzett a Ferencváros ellen a Népstadionban, a Dózsa által 8-3-ra megnyert rangadón – a Népsport tízes osztályzattal honorálta a teljesítményét. A nemzetközi porondon szerepelt a BEK elődöntőjében (1973–1974), a kor kiemelkedően legjobb csapatának, a Bayern Münchennek gólt lőtt a Népstadionban. Előtte a KK-ban (1967) és a VVK-ban (1968–1969) döntőt játszhatott a lila-fehérekkel.

Nem volt híján a hazai elismeréseknek, ezek közül a legjelentősebb, hogy az MLSZ 1970-ben az Év játékosának választotta. Abban az esztendőben nagy fölénnyel választották meg az Év játékosának a Labdarúgás ankétján is. 1967 és 1972 nyara között minden bajnokság végén az NB I legkiválóbb jobbszélsőjének bizonyult a Népsport osztályzatai alapján. Az 1972–1973-as idénytől kezdve három éven át ismét ő került posztján az első helyre.

Két világbajnokságon vett részt, az 1978-ason Argentínában és az 1982-esen, Spanyolországban. Utóbbin már légiósként. Európa akkori második legjobb góllövőjét, ezüstcipősét 1980-ban a Royal FC Antwerpen szerződtette. Bálint László után ő volt a második „modern kori” magyar játékos, aki hivatalosan külföldre szerződhetett. Négy szezont húzott le a németalföldi piros-fehéreknél (105 mérkőzésen szerzett 34 gólja kiváló teljesítmény), majd egyet a Sint-Truiden sárga-kékeinél (1984–1985). Azon kevés, a harmincadik születésnapja után külföldre került magyar játékos egyike volt, aki azonnal átvette a profik mentalitását, sztár lett Belgiumban is. A legendás belga edző, Guy Thys hajdanán az Anwerpen története legjobb három csatára közé sorolta a belga sajtó által magyar varázslónak, Hongaarse tovenaarnak becézett, immár 42 éve Belgiumban élő Fazekas Lászlót, aki edzői pályafutása egyetlen hazai állomásaként a kilencvenes évek közepén Mészöly Kálmán segítője volt a válogatottnál.