A bíró elrontotta Sárosi György bemutatkozását

A nyitányt az 1925-ös, budapesti, belgák elleni mérkőzés jelentette. Nem tartotta senki előzetesen különösen nehéznek a mérkőzést, noha előtte Bécsben kikapott a magyar csapat, azt megelőzően nyert az Üllői úton a németek, idegenben az olaszok, s aztán a Hungária úton a svájciak ellen. Máriássy Lajos szövetségi kapitány a Fischer – Fogl II, Fogl III – Wéber, Sándor, Nádler – Rázsó,Takács II, Orth (Opata), Jeszmás, Jeny névsor mellett döntött, ismét igazolva, hogy nincs 'elájulva' az MTK hazai egyeduralmától. A bajnoki címeket sorozatban nyerő kék-fehérektől csak három játékos, Nádler Henrik, Orth György és Jeny Rudolf került be a kezdő csapatba. Igaz, az FTC-ből meg egyedül az újonc Sándor József lépett pályára.

A meccs óriási csalódást hozott, a harciasan, lelkesen és gyorsan játszó belgák már 3:0-ra vezettek, amikor Jeny Rudolf (a 87. percben) szépített. A legjobb játékosok egy része akkoriban külföldön játszott, de a meghívásuk (különösen az 1924-es párizsi olimpia egyiptomi csapása után) szóba sem kerülhetett. Pedig nem túlzás: a „légiósokból” (Platkó, Ging, Viola, Hirzer, Konrád II, Schlosser, Schaffer, Nehadoma, Nikolsburger, Eisenhoffer, Weisz) egy olyan csapatot lehetett volna összeállítani, amelybe a belgák ellen leszerepelt alakulatból csak a két Foglnak,valamint Takács II-nek, Orthnak és esetleg Jenynek lett volna esélye bekerülni.

Játszott egyébként a belgáknál egy 18 éves szinte újonc csatár, bizonyos Raymond Braine. Az elkövetkező tíz évben Európa egyik leggólerősebb csatárává nőtte ki magát, 1930-ban, mivel akkoriban még a hazájában nem volt legális profizmus, hanem a játékosok kávézókat kaptak, s abból éltek meg, s mindez olyan méreteket öltött, hogy az amatörizmust féltő belga szövetség megtiltotta, hogy futballista, vagy családja kávézót nyisson, Prágába szerződött. A Spartánál olyan sikerei voltak (1932-ben és 1934-ben is gólkirály lett), hogy a csehszlovákok kapacitálták, vegye fel az olaszországi Mondiale előtt az állampolgárságot. Nem tette, s ezzel elesett egy világbajnoki ezüsttől, s a felajánlott százezer koronától.

1931-ben Belgrádban, a BSK pályáján játszott a magyar csapat, az egy évvel korábban az uruguayi világbajnokságon is járt jugoszláv válogatott ellen. A Gallina – Mándi, Török II – Borsányi, Lutz, Korányi I – Táncos, Avar, Sárosi I, Turay, Kohut tizenegy, különösen a csatársort tekintve, szenzációs játékerőt képviselt. A jobbszárny két tagja, Táncos (Tänzer) Mihály és Avar (Auer) István korábban a román válogatottban is szerepelt. Az addigra már az Újpestben játszó, aradi származású 'Ricsi' két gólt is lőtt a mérkőzésen, ez volt a hatodik válogatottsága, a második pedig a 12. gólja.

Remek játéka ellenére a meccset a jugoszlávok nyerték meg 3:2-re. A kor egyik szaklapja, a Sporthírlap a következő magyarázatot fűzte a vereséghez: 'Gyengén játszott a magyar csapat, rosszul választották meg a mérkőzés időpontját, de a legnagyobb baj az volt, hogy az osztrák bíró az utólag általa is elismerten szabályos gólunkat és egy jogos 11-esünket nem ítélte meg.'

A mérkőzés egy másik szempontból beírta a nevét a magyar futballtörténelembe: e találkozón debütált a válogatottban az akkor még csak 18 éves Sárosi György, aki aztán a harmincas évek első számú magyar játékosává nőtte ki magát.