95 éve született Zakariás József, a sírjánál koszorúzott a szövetség

A Magyar Labdarúgó Szövetség képviseletében Gellei Imre korábbi szövetségi kapitány, valamint Sipos Jenő szóvivő koszorúzta meg a ma 95 éve született Zakariás József sírját. Az MLSZ munkatársai ezt követően elhelyeztek egy koszorút Hidegkuti Nándor sírjánál is, az Aranycsapat csatára március 3-án lett volna 93 éves.

Zakariás Józsefet így mutatta be a válogatottban 1947. augusztus 20-án debütáló újoncot a Képes Sportlap 1947. október 14-én: „Szakmája géplakatos, jelenleg tisztviselő a MATEOSZ-központban. 11 évesen, 1935-ben kezdte a futballt a Budafoki MTE-ben. Öt évet játszott a BMTE-ben, majd öt évet a Kábelgyárban. 1944-ben a Gammába került. 1946-ban a Gamma utódát, a Budai Barátságot átvette a MATEOSZ, így lett belőle »fuvaros«.

Eleinte Zakariás III néven szerepelt a sportsajtóban, tekintve, hogy a Budafoki MTE-ben futballozó öt fivér közül ő volt a harmadik.

Kalmár Jenő edző az Újpest ellen állította be először élvonalbeli mérkőzésre a csapatába, Zakariás balösszekötőt játszott. Idegenben veszített a Gamma 3:2-re, ezt írták bírálatául: „Zakariás sokat dolgozott, és ez az egyetlen dicsérte.” 1945. januártól márciusig a háborún éppen csak túljutott Debrecenben tartózkodott, közben a DVSC-nél tréningezett. Végül nem írt alá a Vasutashoz, hanem visszaköltözött Budapestre
1945 késő tavaszán és őszén a Gamma jogutódjában, a Budai Barátság SE-ben kergette a labdát.
1951-ben a Bp. Előréből került át a Budapesti Bástyába (a volt MTK-ba). 1952. június 1-jén a Magyar Népköztársasági Kupa döntőjében a Bp. Bástya egyik gólját ő szerezte a Dorog ellen (3:2). 1951-ben és 1953-ban a bajnokságot, majd 1955-ben a Közép-európai Kupát is a klubbal. (1953-tól Budapesti Vörös Lobogónak hívták az egyesületet, s már ismét a textilesekhez tartozott.) 1952-ben, 1954-ben és 1955-ben bajnoki ezüstérmes lett klubjával.

A címeres mezben 1947 és 1954 között 35 hivatalos mérkőzést vívhatott. Tekintélyes a dicsőséglistája: 1947-ben Balkán Kupa-nyertes, 1951-ben főiskolai világbajnok (FVB), 1952-ben olimpiai bajnok, 1953-ban Európa Kupa-győztes, 1954-ben világbajnoki ezüstérmes lett a válogatottal. A vesztes berni döntőn, 1954. július 4-én lehetett utoljára tagja a nemzeti tizenegynek, az első áldozata lett a svájci vébét követő „tisztogatásnak”.

1957 nyarán távozott az MTK-ból az NB II-es Egyetértésben játszott tovább. Akkoriban kapott egy vendéglátóhelyet az egyesülettől, azt vezette feleségével a budapest VI. kerületében lévő Majakovszkij utcában. 1960-ban az Április 4. Gépgyár, majd még abban az esztendőben a Szigetszentmiklós edzője volt. 1961-ben Afrikába, Guineába szerződött. Hazatérése után dolgozott az Erdértnél, sőt 1969 és 1971 között a Medosz Erdért csapatát is drirgálta.

A szűkebben vett Aranycsapatból Zakariás József volt a legkevesebbszer (35-ször) válogatott, és ő ment el legelőször közülük. 1971. november 22-én, borotválkozás közben szívinfarktust kapott. Az alaptizenegy elsőnek az égbe költözött játékosa budafoki illetőségű volt. Egy ottani utca viseli a nevét.