75 éves Noskó Ernő

Noskó Ernő 1945. május 26-án született Cserhátszentivánban. A négyéves kora óta a fővárosban élő egykori kőkemény fedezet, illetve jobbhátvéd 1958 és 1964 között a Vasas Izzóban nevelkedett. 1964-ben igazolt a lila-fehérekhez, a következő évben, március 14-én, Dorogon mutatkozott be a az NB I-ben. Az élvonalban töltött tíz idényéből csupán a másodikban, az 1966-osban nem végzett az első három között a tabellán az Újpesttel, akkor is csak rosszabb gólarányával szorult a csapat a Tatabányai Bányász mögé.

Noskó Ernő hétszeres magyar bajnok (1969, 1970 tavasz, 1970–1971, 1971–1972, 1972–1973, 1973–1974, 1974–1975), kétszeres MNK-győztes (1969, 1970). Tagja volt 1969-ben a VVK-döntős, majd 1973–1974-ben a Bajnokcsapatok Európa-kupája elődöntőjébe jutott csapatnak.

A Megyeri útról távozva a Budafoki MTE (1978), majd a Chinoin (1978–1980) játékosa is volt.

Az A-válogatottban 1969. május 25. és 1971. november 14. között szerepelt, az utolsó kilenc meccsének mérlege nyolc győzelem, egy döntetlen. 1968-ban olimpiai bajnoki címet nyert Mexikóvárosban. Pályafutása befejezése után is a vendéglátósok táborába állt, ott éppen olyan sikeresnek bizonyult, mint a zöld gyepen.

Az 1968-as olimpiai döntőben Noskó Ernőről állították ki a bolgár csapatból Dimitrovot, emberelőnyben tovább növelte a csapat az előnyét, és végül 4-1-re nyerte meg a finálét: