75 éves Nagy László

Nagy László 1949. október 21-én született Buzsákon. Első klubja a Fonyódi Petőfi FC (1964–1966) volt. Tanulni érkezett a Balaton-parti Fonyódról a fővárosba, a szintén a környékről származó Bene Ferenc ajánlotta be az Újpesti Dózsához. 1968. április 21-én, az angyalföldi piros-kékek elleni rangadón mutatkozott be az első osztályban, góllal járult a 3:0-s győzelemhez. „Az év felfedezettje. A Vasas elleni tavaszi rangadón állította be a csapatba edzője, s bemutatkozása igen jól sikerült. Azóta szinte hétről hétre olvashatjuk nevét a Dózsa-összeállításban. A labdát jól kezelő, lendületes, küzdeni tudó és jól lövő fiatal játékos méltán érdemelte ki az olimpiai csapat szakvezetőinek bizalmát is” – mutatta be a Népsport a mexikói olimpia előtti napokban. A tornáról aranyéremmel hazatérő csatár éveken át volt a lila-fehérek „tizenkettedik” játékosa, sokoldalúsága előnyére és egyben hátrányára is vált. Másfél évtizeden keresztül, 1983-ig játszott a Dózsában, a magyar labdarúgás utóbbi száz évének egyik legeredményesebb játékosa a megnyert titulusokat tekintve. Kilencszeres magyar bajnok (1969, 1970 tavasz, 1970–1971, 1971–1972, 1972–1973, 1973–1974, 1974–1975, 1977–1978, 1978–1979), ötszörös MNK-győztes (1969, 1970, 1975, 1982, 1983), VVK-döntős (1969), BEK-elődöntős (1974). A magyar élvonalban 355 mérkőzésen lépett pályára, 94 gólt szerzett. Játékos-pályafutását Svájcban, a Locarno (1983–1984) csapatában zárta le.

A mexikói olimpián ő volt a magyar labdarúgó-válogatott legfiatalabb tagja. Négy találkozón kapott szerepet, a bolgárok elleni döntőben, 0:1-nél remek átadással teremtett gólhelyzetet Dunai II Antalnak. Már 1970-ben bemutatkozhatott az A-válogatottban, góllal debütált Oslóban, a norvégok ellen 3:1-re megnyert mérkőzésen. Ennek ellenére a második válogatott meccsét csak 1973 októberében, a dánok ellen játszotta. A negyediken kétszer is betalált a luxemburgiak kapujába. Góljai közül emlékezetes a bolíviaiaknak a Népstadionban lőtt, sőt az angoloknak a Wembley-ben rúgott is. Néhány héttel később, az 1978-as argentínai világbajnokságon, Várady Béla sérülése után az első számú balszélsője lett Baróti Lajos válogatottjának. A nyitó mérkőzésen, az argentinok ellen óriási helyzetet hagyott ki, mint mondta, erről még mindig szokott álmodni. A Mundial után már csak egyszer, 1980. szeptember 24-én, a spanyolok elleni budapesti meccsen játszott. Huszonöt válogatott mérkőzésen hét gólt szerzett. 1974-ben utánpótlás Európa-bajnoki címet nyert.
Edzői pályafutásának állomásai: Újpesti Dózsa (pályaedző, 1986–1990), Erzsébeti SMTK (1990), BKV Előre (1992–1994), Bicske (1994), MTK (pályaedző, 1995–1996), Újpesti TE (1996–97), Siófok (1997–1998), Kecskeméti TE (1999–2001), Marcali (2002), Ercsi Kinizsi (2003), FC Felcsút (2003–2005), Integrál-DAC (2006), Bicske (2007), Tököl KSK (2009–2012), Salgótarjáni BTC (2012–2013).

(Kép: Nagy László (jobbra) az 1975-ös, Ausztria elleni válogatott mérkőzésen, Fotó: Farkas József)