75 éves Lakinger Lajos

Az egyszeres válogatott Lakinger pályafutása a Veszprémi Haladásban kezdődött.

– Tizenhét voltam, amikor leigazolt a Veszprémi Haladás. Később, a katonaság alatt a Várpalotai Bányászban játszottam az NB1/b-ben, jól ment. Tavaszi-őszi bajnokság volt, év végén az MTK-tól Lakat Karcsi bácsi meg Sándor Csikar kiválasztottak maguknak. Így kerültem 1965 decemberében Budapestre, az MTK-hoz. Két és fél évig voltam az MTK játékosa. Jobblábas létemre a csatársor baloldalán játszottam. A Vasasnál később előfordult, hogy annyit húztam vissza a labdát, hogy Vidáts Csaba, aki jött föl fejelni, már kétszer beesett a kapuba, mire beadtam – emlékezett vissza pályafutása kezdetére Lakinger egy korábbi interjújában, melyet a Vasas FC hivatalos oldalának adott. 

Lakinger sokoldalúsága legendává vált a klubon belül, hiszen szinte minden poszton kamatoztatni tudta tudását. 

– A kapus kivételével minden poszton játszottam a Vasasban az NB I-ben. A jobb bekktől a balszélsőig. Vérbeli csatár voltam – de éppen ezért volt könnyű megoldani a védőfeladatot is. Amikor odakerültem, Molnár-Puskás-Farkas-Lakinger-Ladinszky lett a csatársor. Minden játékba bele tudtam illeszkedni, Jolly Joker voltam, és minden edzőnél játszottam. Pedig volt edzőm Albert Józsi bácsi, Machos, Vadász Karcsi, Illovszky és Baróti is. Volt egy tulajdonságom, sosem mondtam senkiről semmit a háta mögött. Ha volt mit, akkor egyenesen, a szemébe! Egyszer, amikor hazasarkaltam az ötösről a labdát, Illovszky Rudi bácsi beintett: „Ötszáz!” Mármint hogy annyira büntet. Utálta, ha trükköztem, de nekem szokásom volt a saját kapunk előtti lövőcsel. Azt mondta, leesik a padról, ahányszor hozzám kerül a labda. Mire rávágtam, akkor ne rakjon be! Volt, aki csitított, hogy vigyázzak, mert tényleg ki fog hagyni a csapatból. De nem. Tamás Gyula és Izsó Ignác mellett engem is meghívott a lánya esküvőjére, szeretett. Az is igaz, hogy csak egyetlen egyszer lett gólt a hátul cselezésemből, egy békéscsabai meccsen. Inkább a munkabírásomról ismertek. Még a 120. percben is bírtam. Előfordult, hogy azt írták az újságban, Lakinger rosszul játszott – de rögtön hozzátették, hogy végighajtotta meccset – mesélte Lakinger, aki egyszer a magyar válogatottban is bemutatkozhatott. 

– Óriási élmény volt már csak ott lenni is a keretben. Nagyon nehéz volt bekerülni. Albert búcsúmérkőzésén, a jugoszlávok ellen az első félidőben 0:2-nél álltam be, és nyertünk 3:2-re. Saját klubtársam, Fábián Tibor helyére cseréltek be. Azon a meccsen Dragan Dzsajics volt a jugoszláv balszélső, óriási játékos. De nagyon elszánt voltam, meg se mozdult mellettem, le is cserélték – emlékezett vissza a mérkőzésre a bekk, akivel a Vasas TV 2015-ben forgatott rövidfilmet. 

Sikerei

Magyar bajnokság, 2. helyezett 1970–71, 3. helyezett: 1972–73
Magyar Kupa-győztes: 1973
Közép-Európai Kupa-győztes: 1970
Bajnokok Tornája-győztes: 1974