70 éves Póczik József
Ma ünnepli 70. születésnapját a 14-szeres válogatott, kétszeres magyar bajnok labdarúgó, Póczik József.
Póczik József 1953. július 21-én született Győrben. A szülővárosában kezdett el futballozni, és 17 évesen már az ETO NB I-es felnőtt keretének tagja volt. Első győri időszaka hat évig tartott (egy bajnoki bronzéremmel), majd a Bp. Honvédba került, ahol 1978-ban bajnoki ezüstérmes lett a csapattal, míg a nemzetközi porondon UEFA-kupa-negyeddöntőig és KK-ezüstéremig jutott a kispestiekkel.
– A MÁV DAC-serdülőben lettem igazolt játékos 1962-ben, s rá egy évre már el is vittek az ETO-ba – emlékezett vissza egy korábbi interjúban a kezdetekre Póczik József. – Akkoriban szakemberek járták a pályákat, kutatták a tehetségeket, s így figyeltek fel rám. Aztán elkezdtem lépdelni a szamárlétrán. Az ifiben is jó csapatunk volt Horváth „Garassal", Pánczél Sanyival, Kozenkov Ferivel. Fiatalon bekerültem az első csapatba, tizenhét évesen játszottam először az NB I-ben, ma is jól emlékszem rá, Pesten négy-nullra kikaptunk a Honvédtól. Elég gyorsan stabil csapattaggá váltam, élveztem a játékot. Távoli lövésekből gyakran voltam eredményes, egyszer a Fáy utcában hármat is így lőttem Mészáros Bubunak, a Vasas kapusának. A tévé is adta a meccset, a Népsportban pedig másnap kilences osztályzatot kaptam, talán ekkor robbantam be igazán az élvonalba. Mindez 1971-ben történt.
A legnagyobb klubsikerek azonban az ETO-ban töltött második időszakban következtek: Póczik József tagja, sőt vezéregyénisége volt a Verebes József vezette 1982-es és 1983-as bajnokcsapatnak. A második bajnoki cím után a belga Antwerpbe szerződött, de egy súlyos sérülés megakadályozta abban, hogy külföldön is letegye a névjegyét. 1985-ben harmadjára is aláírt a Rába ETO csapatához, a profi futballal 1987-ben hagyott fel.
A magyar válogatottban 1974-ben, 21 éves korában mutatkozott be, és kilenc éven át tartozott a nemzeti csapat bő keretéhez, ez idő alatt 14 mérkőzésen 4 gólt szerzett a válogatottban. A legemlékezetesebb összecsapása az 1983-as, Luxemburg elleni Eb-selejtező, amelyen mesterhármast ért el (6-2-re nyertünk).
Labdarúgó-pályafutása befejezése után edzősködni kezdett, rövid ideig a Győri ETO vezetőedzője is volt, majd a 2010-es évek végéig alacsonyabb osztályú kluboknál vállalt munkát.