65 éves Rab Tibor

Rab Tibor 1955. október másodikán született Gödöllőn. Már tizenkét évesen a Ferencvárosi Torna Club játékosa lett, 1986-ig tizennyolc évet töltött zöld-fehérben. A fivéreit követve jelentkezett toborzóra a Ferencvárosba, ahol leigazolták. (A két báty, Péter és János közül Péter az MTK színeiben szintén játszott az élvonalban.)

Végigjárta a különböző korosztályos csapatokat, majd 1974 őszén bemutatkozott tétmérkőzésen is az első csapatban. Nem akármilyen riválissal szemben: a Liverpool FC elleni, október 23-i KEK-találkozón, az Anfield Roadon. Tagja volt a Dalnoki Jenő által irányított, KEK-döntőig menetelő gárdának, majd 1975–1976-ban és 1980–1981-ben is bajnoki címet nyert, kétszeres MNK-győztes (1976, 1978) lett. Utolsó tétmérkőzését, a 469.-et, 1986. április 26-án, a Videoton ellen játszotta zöld-fehérben.

1978-ban megkapta a klub szezonbeli legjobb játékosának felajánlott Toldi-vándordíjat. Tíz évvel később a Ferencváros négy társával együtt (Szokolai László, Pogány László, Ebedli Zoltán, Takács László) búcsúmérkőzésen köszönt el tőle.

A KEK-döntőt követő, bajnoki arannyal zárt szezonban állandó helyet vívott ki magának az A-válogatottban, de az 1977 eleji, közép- és dél-amerikai túra után csak 1979-ben kapott ismét játéklehetőséget. (Bár nem játszó tartalékként kint volt Argentínában, az 1978-as vb-n.)

Mészöly Kálmán az 1982-es Mundial selejtezői során, a bukaresti meccs előtt reaktiválta, Rab Tibor az argentinok elleni mérkőzésen szerepet kapott a spanyolországi világbajnokságon.

Élvonalbeli karrierje viszonylag hamar lezárult, harmincévesen, 1986-ban a Monori SE-be igazolt. A politikai klíma változása után, 1988-ban Ausztriába, az SC Gattendorfba igazolt, majd pályafutását a Balatonlellében fejezte be.