60 éves Kiprich József

Kiprich József Tatabányán született 1963. szeptember 6-án. 1975-ben lett a Bányász igazolt labdarúgója, az évtized végén rendszeresen játszott az ifjúsági válogatottban, például Dalnoki Jenőnél. Mindössze tizenhét évesen, az 1980–1981-es szezonban (október 25-én, a PMSC ellen) bemutatkozott a tatabányai első csapatban, egy edzőóriás, dr. Lakat Károly jóvoltából. Az ifjú csatár két szereplése bajnoki ezüstérmet ért az idény végén. Nem az maradt az egyetlen medáliája az NB I-es idényeiből: az 1987–1988-as bajnokságban ezüstérmet, az 1981–1982-es és az 1986–1987-es szezonban bronzérmet harcolt ki a kék-fehérekkel. Társaival 1985-ben a Magyar Népköztársasági Kupa döntőjébe jutott, ott kikaptak a Budapesti Honvédtól a Népstadionban.

A nyolcvanas évek közepe felé már a legtehetségesebb csatárok között emlegették, sőt, Dalnoki Jenő már 1984 tavaszán javasolta Mezey Györgynek, vegye figyelembe az A-válogatottnál is a Tatabányán már régen állandó játékosnak számító, fiatal jobbszélsőt.

Legendás történet – Mezey György maga is megírta Gyöngyvirágtól lemondásig című könyvében –, hogy az 1984 szeptemberi, az osztrákok elleni vb-selejtező előtt még a tatabányai kötődésű Kőrösi Józsefet, az MLSZ elnökségének a tagját is megkérdezte, ismeri-e Jóska apját, s örömmel hallotta, hogy az egykori bányász bátor ember. „Mennyit verekedtünk az alvégiekkel a kocsmában” – idézte Kőrösi a múlt egy a kapitány számára tetsző emlékét. Erre Mezey behívatta a szobájába a 21 éves újoncot, akitől utoljára azt tudakolta, verekedett-e már lányért. Kiprich „Igen, előfordult” válaszára pedig megmondta a szélsőnek, hogy kezdeni fog az osztrákok ellen. S nem kellett csalódnia sem akkor, sem máskor a Mezey-éra első számú jobbszélsőjének talpraesettségében.

Kiprich József talán az osztrákok elleni meccseken játszott a legjobban a világbajnoki selejtezőkön. A Népstadionban is rutinos csatárokat megszégyenítő érettséggel játszott, aztán a hütteldorfi Hanappi Stadionban egyenesen virtuóz módon. Ahogyan Németh Gyula, a kiváló szakíró írta róla: „Bécsben két góljával óriási érdemeket szerzett. Amit az első gólja előtt művelt, az sokáig emlékezetes lesz. Az első csele után mindenki azt hitte, rálövi a labdát, de Kiprich a másodpercek töredéke alatt felismerte a jobb lehetőséget, még kicselezte Pezzeyt is, és óriási hidegvérrel Konciliát is becsapta. Mindezt meg merte, és meg is tudta csinálni.”

A világbajnokság számára is nehezen feldolgozható, keserű csalódást jelentett. Máig sem talált megfelelő magyarázatot arra, miért is voltak mindannyian, egyszerre „borzalmas” állapotban. Ahogyan a társai nagy része, ő is úgy véli, utána itthon szétzúzták a válogatottat, sőt, a játékosokat „megbüntették”. A már említett interjúban mondta Novák Miklósnak:

„Mexikó borzalmas élmény, de az volt az igazán nagy hiba, hogy szétverték a csapatot. Mezey Gyurit elkergették, Esterházy Marci és Nagy Anti ezután már alig volt válogatott, Döme is hagyott ki meccseket, engem pedig többekkel, így a Disztl-testvérekkel, Hajszán Gyulával, Pölöskei Gáborral, Balogh Tiborral egyetemben 1986 szeptemberében elvittek katonának. Emlékszem, este tízkor vonultam be Nagykanizsára, másnap hajnali négykor ébresztettek minket, kizavartak az esőre, ott álltunk tíz percig, majd megkérdezték, ki éhes. Gondolhatja, ki mert jelentkezni. Majd alapkiképzésen vettem részt, ástam a gödröt, így készültem a profi karrierre. Fejeket követeltek, rajtunk statuáltak példát. Már Verebes József volt a kapitány, amikor rehabilitáltak. Decemberben a katonaválogatottal Vietnamban túráztunk, majd csatlakozhattunk volna a görögországi edzőtáborba készülő kerethez. Ferihegyen a tranzitból hívtak vissza, mert Vietnamban összeszedtünk valami gyomorrontást, amiről a laboratóriumi vizsgálat kimutatta, hogy fertőző. Majdnem egy egész évet kihagytam, legközelebb csak 1987 áprilisában játszottam ismét a válogatottban, akkor idehaza sajnos simán kikaptunk a hollandoktól.”

Akkoriban Kiprich József volt az NB I egyik legjobb játékosa. Az 1986–1987-es idényben a harmadik helyre repítette a csapatot a Kiprich, Plotár Gyula és Vincze István alkotta trió. Egy évvel később második lett, csak a Bp. Honvéd előzte meg. A Népsport osztályzatai alapján a jobbszélső lett az egész bajnokság legjobbja. Mindhárom csatár több mint tíz gólt szerzett a bajnoki szezonban. Egy évvel később Kiprich második lett a Népsportnál, s óriási fölénnyel nyert a Foci ankétján.

1989 őszén már csak egy mérkőzést játszott a Bányászban, külföldre a Feyenoordhoz igazolt. Korábban vitte volna a VfB Stuttgart is, de eltört a lába, aztán a Lecce, de az olaszok végül Vincze Istvánt igazolták le. Rotterdamban óriási kedvenc lett, a klub BEK-győztesei, világbajnoki ezüstérmesei előtt is megválasztották a XX. század legjobb Feyenoord-játékosának. Megnyerte az 1992–1993-as holland bajnokságot, valamint 1991-ben, 1992-ben, 1994-ben és 1995-ben is a Holland Kupát. Az 1991–1992-es KEK-szezonban az elődöntőbe jutott csapatával.

1995 és 1997 között az APOEL Nicosia együttesét erősítette. Onnan került be utoljára a magyar válogatottba, 1995. szeptember 6-án, éppen a születésnapján játszott utoljára, hetvenedszer a nemzeti tizenegyben. A szerelem szigetén az első idényben minden sikerült, a három magyart, Kiprichen kívül Kozma Istvánt és Kovács Kálmánt is a soraiban tudó sárga-kék alakulat velük az előző évi hatodik helyezés után veretlenül lett bajnok. Kiprich lett a gólkirály, mindhárman játszottak a megnyert kupadöntőben is. A következőben újra kupagyőztes lett. Utána visszatért Hollandiába, az FC Den Bosch gárdáját erősítette, de még itthon is várt rá egy nagy dobás.

1998-ban hazatért Tatabányára, a Lombard FC-hez, ahol játékos-edzőként, majd szakmai igazgatóként folytatta. 1999. május 20-án, a Magyar Kupa váci döntőjében ő rúgta a Lombard FC Tatabánya gólját a DVSC hálójába, ám ez sem volt elég a győzelemhez. 2001. március 17-ig volt a Lombard FC Tatabánya szakmai igazgatója. Tréneri pályafutásának további állomáshelyei: Vasas (másodedző, 2001. július–2001. december), Kecskeméti FC (2002. április–2003. június), Olimpia Satu Mare (2003. július–2003. szeptember), Győri ETO FC (2003. szeptember–2003. december), Olimpiai Satu Mare (2004. január–2004. június), Diósgyőri VTK BFC (2004. július–2004. szeptember), Újpest FC U19 (2005. július–2006), Lombard FC Pápa (2007. július–2008. március), Gyirmót SE (2008. június–2011. június), Tatabánya (2011. június–2012. június), Kazincbarcika (2012. szeptember– ), Környe (2014. március–2014. május), Vértesszőlős (2015. február– 2022. december, megszakításokkal).