123 éves a Magyar Labdarúgó Szövetség

A szövetség a megalakulás után azonnal, és azóta minden évben – egyes világháborús évek kivételével, amikor hadibajnokságot rendeztek – kiírta az élvonalbeli bajnokságot.

Az azóta eltelt minden évtizedből kiemelhetünk egy–egy nagy sikert, egy korszakos pillanatot. Így az elsőből az első bajnoki mérkőzést, az 1910-es évekből az 1912-es stockholmi olimpia Vigaszdíj-tornájának megnyerését, a következő évtizedből a Ferencváros első KK-győzelmét vagy az Uruguayban a kétszeres olimpiai bajnok ellen aratott diadalát. Az 1930-as években nyerte meg az Újpest a Bajnokok Tornáját, s diadalmaskodott az első csak magyar KK-döntőben, s még fontosabb, hogy 1938-ban világbajnoki ezüstérmes lett a válogatott. Az 1940-es éveket kettétörte a háború, de a második felében Gallowich Tibor lerakta az Aranycsapat alapjait, s a regionális kupasorozatokban szinte legyőzhetetlenné vált a válogatott. Az 1950-es éveket nem nehéz az Aranycsapat sikereivel azonosítani, az olimpiai győzelemmel, a római stadionavatón aratott diadallal és az azzal megnyert Európa-kupával, az angolok kétszeri kiütésével, a brazilok és az uruguayiak ellen 4:2-kkel elért világbajnoki döntővel.

Az 1960-as években két olimpiai bajnoki címet szerzett a magyar csapat, az A-válogatott negyedik lett az 1964-es kontinensbajnokságon és kétszer is a legjobb nyolc közé jutott a világbajnokságon. A Ferencváros 1965-ben megnyerte a VVK-t. A hetvenes években újra vb-résztvevő lett a magyar csapat, a nyolcvanas években a Videoton mindmáig utolsó magyar csapatként nemzetközi kupadöntőt játszott, Mezey György válogatottját pedig a mexikói Mundial előtt, 1985-ös eredményei alapján Európa legjobbjai között jegyezték. Az 1990-es évektől hanyatlás kezdődött az eredményesség tekintetében, de az utóbbi évek előrelépést hoztak az eredményességet tekintve is: a 2016-os és a következő, 2021-es Európa-bajnokságra is kijutott a magyar válogatott, sőt meglett a triplázás is: csapatunk 2024-ben is részt vesz a kontinensviadalon.